A város egyik mellékutcájából épp a főútra léptem, ahol előttem egy fiatal baráti társaság haladt.Először arra gondoltam, hogy megelőzöm őket, de aztán mégis mögöttük haladva, egy kissé lassítva felvettem a ritmusukat.
Mindig is szerettem megfigyelni a körülöttem lévő embereket. Életem során sokat utaztam, így volt részem megismerni néhány típust. A várakozások sajátos hangulata megmaradt bennem. Sokszor képzeltem magam egy másik ember helyébe. Most is ez az érzés kerített hatalmába. Néha szeretek sodródni az eseményekkel.
Elképzeltem, hogy én is részese vagyok az előttem jókedvűen nevetgélő fiatal társaságnak.
A főként lányokból álló csapatban volt egy különösen csinos lány. Karcsú alakja kitűnt a többiek közül.Keskeny csípője és kicsi formás feneke volt. Hosszú haja a derekáig ért.Külsejét délceg tartása és elegáns járása megkoronázta.Finom, pasztell színű topot és csípőjére símúló csinos farmert viselt. Vékony talpú nyári cipője illett egyéniségéhez.
Megérkeztem ahhoz az utcához, ahol le kellett volna fordulnom, de tovább mentem. Szerettem volna érezni, hogy a kisugárzása is ilyen magával ragadó? Vártam, hátha megszólal.
Egyszer csak - mintha megérezte volna, hogy valaki figyeli -, hátranézett.
Oldalra húzódott és azt mondta a többieknek:Vigyázzatok! Engedjük el a nénit! Közben kedvesen mosolygott. Szép arcát különösen kiemelte szép formájú, szabályos fogsora.
Gyorsan hátra néztem, hogy a "nénit" én is elengedjem, de meglepődve tapasztaltam, hogy nincs senki a hátam mögött. A néni én voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése